Dester Calibrája

Nagyon régóta adós vagyok azzal a sztorival, hogy végül hogyan is került klíma az autómba, mindenkinek csak ígérgettem éveken keresztül, hogy megírom. Igaz, nemcsak erről, hanem másról sem írtam évek óta, kivéve morzsákat a Facebook oldalon. Ez nagyrészt ennek, azaz a klímaszerelésnek is köszönhető. Annyira vontatott és hosszan tartó szívás volt az egész jó adag emberi tévedéssel és rosszindulattal meghintve, hogy bőven megalapozta a kedvemet az autóról írással kapcsolatban. Keserű egy történet ez, évek óta gyötör, ebből adok most némi ízelítőt, és ehhez is csak úgy van kedvem most, hogy az autó közben épp megfiatalodik, és az újjáépítése folyik, amely folyamat végén a teljes alábbi sztori csupán rossz álomnak fog hatni.

Nem szoktam egyébként árakat írni, de most kivételt teszek, hogy lássátok, mekkora balek vagyok tanulópénzt fizettem. Kicsit sok lesz a szöveg, de lejjebb lesznek nyalogatnivaló képek is, ígérem.

Néhány éve, 2010-ben történt, hogy kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot egy klímaszettre egy C20XE Vectrából. Olcsón adták (ma már van olcsóbban is, de akkor az még jó árnak számított), állítólag teljes szett volt, egy kupac alkatrész, ki is van szerelve, csak vinni kell. Mivel sok helyem már akkor sem volt tartós tárolásra, megkérdeztem az akkori fix szerelőmet, Misit, hogy be tudja-e építeni záros határidőn belül, mert akkor megveszem. Nagyon lelkes is voltam, de ez talán érthető: fekete autóm van, tetőablak és klíma nélkül, többször is megtörtént, hogy egy-egy július-augusztusi út során, negyven fokos rekkenő hőségben nem bírtam volna ki az utat, ha a barátnőm nem locsol folyamatosan az anyósülésről. Misi mondta, hogy nem lesz gond, mert bár az elektronika nem a szakterülete, tud valakit, aki majd összekötögeti a drótokat, ő meg beépíti a "vasat". Egyúttal abban is megegyeztünk, hogy a fék is kap némi tuningot.

Misi el is vitte az autót egy szép őszi napon, és mivel az előző 2-3 évben ő szerelte már a verdát, nem is aggódtam különösebben, a bizalmam is erősebb volt. Ezért amikor teltek-múltak a hónapok, valamint szépen apránként kért erre-arra pénzt, nem volt okom kételkedni benne, hogy a projekt tényleg halad, ahogy kell. Aztán jöttek szépen a kifogások is. Hírek hiányzó alkatrészekről. Hogy ezt meg azt nem lehet megcsinálni, mert nem kompatibilis. Elég az hozzá, hogy az autót nem láttam már egy éve, és még mindig nem volt kész. Kezdtem szomorú és ideges is lenni. Ha nem lett volna másik autó a családban, valószínűleg hamarabb szakad el a cérna, de így annyira nem éreztem amúgy a hiányát, ezzel együtt ha Kínában 19 nap alatt felhúznak egy felhőkarcolót, egy év táncsak elégnek kellett volna lennie egy klíma beépítésére is.

Összefoglalnám. Megvettem a klímát úgy 50e Ft-ért. Misinek kifizettem 150e Ft-ot apróságokra és munkadíjra. Remélem nem hiszi azt senki, hogy számlát bármiről is kaptam vagy kértem, dehát a bizalom... Tudom, jó hülye voltam. Cserébe összesen ígérgetést kaptam, azt viszont jó sokat, végül aztán tényleg elfogyott a türelmem.

Egy-két idegesebb telefon után gondoltam egyet, és újra felhívtam, hogy akkor másnap ott vagyok Ecseren az autóért, addigra rakja össze, legyen járóképes. Könyörögve, de sikerült elérnie, hogy nyerjen még két-három napot, és valamiért állandóan személyesen akart velem találkozni, valamint hogy nem telefontéma a dolog, és a többi. Mivel pontos címet sem tudtam, sőt, még egy nyamvadt GPS koordinátát sem, hogy egyáltalán hol áll az autó, csak annyit tudtam, hogy valahol Ecser mellett áll egy telepen, nem mertem a véletlenre bízni. Eddigre annyira eltűnt a bizalmam az irányába, hogy már az is eszembe jutott, hogy talán nincs is már meg az autó, hanem kiárulta alkatrészenként. Nem mertem sem egyedül, sem a barátnőmmel kettesben menni, mert a fentiek mellett már az is megfordult a fejünkben, hogy agyonver és elás bennünet az út szélén, csak hogy mentse az irháját. Elrugaszkodottnak tűnhet ez az okfejtés, de ekkor már több hónapos idegeskedés volt a hátunk mögött, és tényleg bármit el tudtunk volna képzelni. Így felhívtam Laci barátomat, hogy jöjjön el velünk. Lacit bár kenyérre lehet kenni, hihetetlen jó szíve van, rengeteget köszönhetek neki (volt már szó róla a blogon is többször is), ugyanakkor eléggé komoly és határozott megjelenése van. Ráadásul azért is jobbnak láttam, ha velünk jön, mert elfogulatlanul kevésbé lehet átverni az embert, valamint még az autókhoz is ért. Jobban, mint én, ami azért nem hátrány.

Misit útközben szedtük össze, és ahogy vártam, nem számított Laci megjelenésére, meg hogy egy ismeretlen autóval megyünk. Nem is szállt ki (mi sem), csak intett a kocsiból, hogy kövessük. Gyanítom, be is ijedt közben, és így valószínűleg telefonált is még útközben, mert nem sokkal azután, hogy a tetthelyre értünk, megérkezett két haverja is. Én meg megláttam az autót. A posztban innentől szereplő képek elszórva az akkori állapotokat mutatják mind, már a rendbehozás közben készültek.

Komolyan mondom, szebb hullát is láttam már, vérzett a szívem. A belseje szétbombázva, úgy-ahogy összehajítva, a fékek teljesen rozsdásak (nemhogy új féktárcsákat kapott volna), a műszerfalnak az állandóan repedt, szélvédő közeli részéből darabok hiányoztak. A bal kilincs eltörve. A klímához tartozó "vas" tényleg benn volt valamelyest a motortérben, de ezentúl semmi több, sőt. Legalább beindult, és ha már beindult, haza is vittem. Egyszerűbb lenne felsorolni, hogy mi működött az autón: a motor és az elektromos ablakok. Más nemigen. A lámpa és a hűtőventilátor direktre volt kötve, már gyújtáson beindult az utóbbi. Nem volt sebességkijelzés sem. Egy szó mint száz, az autó rendkívül gyászos állapotban volt. Lacit kérdeztem meg, hogy tud-e valakit, aki ebből még autót varázsol valaha, vagy inkább bontassam el. Ő javasolt egy műhelyt, az egyik szerelő a nulláról rakta össze a Vectráját, szintén C20XE motorral. Hívjuk őket Feriéknek. Ferivel korábban találkoztam már egyszer-kétszer Lacinál, így nem volt ismeretlen számomra sem.

Amikor megkaptam a kontaktot, felhívtam a műhelyt és elővezettem a sztorit. Elvállalták az autót, megbeszéltük az időpontot. Amikor vittem az autót, már újra tél volt (előző év telén adtam le az autót), kegyetlen hideg, fagypont alatt a hőmérséklet. Mivel semmi sem működött az autóban, a fűtés-párátlanítás sem, én a lehető leglassabb haladós tempóban, lehúzott ablakokkal, sálban, sapkában és kesztyűben vezettem el a város túlsó végére, közben azt hittem odafagyok. Ha picit feljebb húztam az ablakot, nem láttam a párától, pedig levegőt is mindig gondosan lefelé, és nem előre fújtam ki. Nagy nehezen odaértem, és Feriék is felvonták a szemöldöküket, amikor megnézték, mi a helyzet.

Egy hétig volt ott az autó, de érdemben a hétvégén dolgoztak vele, igaz azt látástól vakulásig, szűk kajaszünettel és alvással. Jó, látom, nem ment át az üzenet, leírom újra: EGYETLEN hétig volt ott az autó, míg Misinél EGY ÉVIG rohadt letámasztva a napon, esőben. Gyakorlatilag a nullával volt egyenlő az elektronika, teljesen másik kábelköteget kellett befűzni, annyira szét volt barmolva minden. Látszott, hogy valaki elkezdte, de még bőven félút előtt rájött, hogy ő kevés lett volna ehhez. Ennyi erővel én is nekieshettem volna. A korábbi riasztót már nem is lehetett megmenteni, másikat kellett beletenni.

Feriék befűzték a köteget majdnem hibátlanul. Apró mellékhatásként a duda nem működött (rendbehozták), illetve mivel a Vectrának nem úgy működik a reflektora, mint a Calibrának, ott is kellett módosítani. (A Vectránál a távfénynél lekapcsol a tompított, ami nem szerencsés a Calibránál, mert ott külön projektorról van szó). Nemrégiben, miközben Bálint atomjaira szedte szét az autót, kiderült, hogy voltak más hiányosságok is, a klímaszett nem volt teljes, kellett még alkatrész hozzá, de tekintve, hogy honnan hozták vissza működőképes állapotba az autót, ezt is kisebbfajta csodának könyveltem el.

Ez a csoda újabb 200 rugómba került. Magyarul eddig tartunk kb. 400-nál, és a klíma még nem működik, ugyanis Feriék észrevették, hogy a kompresszor finoman szólva is eléggé szar állapotban van. Ellenben tudnak valakit, aki fel tudja újítani. El is mentem ehhez az ürgéhez, aki megerősítette, hogy ez így van, és fel tudja újítani, de jobb lenne, ha vinnék azért másikat, mert nem tud kézrátétellel gyógyítani. Szereztem nem egy, hanem két másikat, megmutattam neki, hátha a háromból már össze lehet rakni egy jót, új tömítésekkel. A kettőből egy teljesen kuka volt, a másikban még volt potenciál. Össze is rakták, a klíma pedig működött. Nagyjából két napig.

Elszökött a gáz. Kiderült, hogy több baj is van itt még. Ezeket most nem részletezem, már csak azért sem, mert nincs annyi szabad tárhely a blog.hu-nál, amennyiből a köröket le tudnám írni. Címszavakban: több cső is ramaty állapotban volt, szabad szemmel nem látható repedések voltak itt-ott. Ezeket a nyomáspróba nem mutatta ki, mert mindig csak több nap alatt szökött el a gáz (hozzáteszem, minden feltöltés úgy 8-10e Ft körül van).

Tavalyelőtt, 2013-ban augusztusban kellett mennem Hódmezővásárhelyre, és már előre tudni lehetett, hogy az év legdurvább kánikulája előtt állunk. Én egyet kértem a pestiektől: működjön a klíma, legalább egy hétig, aztán majd összelapátoljuk valahogy a maradékot. Az autópályán lefelé ment még a klíma, de annyira gyenge volt a hatásfoka, hogy az ablakot is le kellett húznom valamennyire, hogy legyen némi légmozgás. Vásárhelyen  már be sem kapcsolt, úgyhogy megkértem Zsoltit, hogy nézzenek rá, ekkor fedezték fel, hogy a kompresszorra menő egyik cső tövénél van egy olyan repedés, ami miatt nincs értelme fel sem tölteni gázzal újra a klímát. Cseredarab persze nincs, mert egy roppant hülye alakú csőről van szó. Bontóban (főleg hétvégén) esélytelen lett volna találni.

Visszafelé megintcsak 40 fok, nem volt matricám sem, három órát aszalódtunk az 5-ösön, mire hazaértünk, közben permeteztük vízzel magunkat, de tudván, hogy a klíma nem működik, legalább vizet vittünk, de még így is pokoli út volt, senkinek nem kívánom.

Miután sűrűbben cserélgettem a kompresszorokat az autóban, mint ahányszor megtankoltam, a legváltozatosabb csöveket kicseréltem, és még mindig nem volt jó a klíma, milliószor sziszegtem a fogam között, hogy "ha már ennyi pénzt beleöltem, akkor most már működjön, ott rohadjon meg", elhatároztam, hogy bevetem a nehéztüzérséget. Elvittem Bálinthoz. Kiderült, hogy a vékony szíjas rendszer koncepcionálisan egy mellékvágány és soha nem lesz jó, amit beláthatott valamikor az Opel is, mert valamikor a Calibra életciklusának a közepén áttért a vastag szíjas rendszerre. A vékony szíjas rendszerben négy külön szíj végez munkát a motortérben: a vezérműszíj, a szervó szíja, a generátor szíja és a klímakompresszort tekerő szíj. Ebben többek között az a csodás, hogy például a generátorra menő szíj gyönyörűen le tudja verni például a szervóét, ha elszakad, és fordítva (ahogy az már meg is történt egyszer). Vékony szíjas rendszerben a generátor sem lehet túl nagy teljesítményű, egyszerűen mert nem gyártottak ilyet Calibrához. Hekkelni persze lehet, mondjuk valamelyik dízel Opelét átfaragni rá szíjtárcsacserével, de ez sem túl egyszerű megoldás. Akárkivel beszéltem, mindenki azt mondta, hogy érdemesebb lenne megejteni az átalakítást, és keresni egy vastag szíjashoz való 100/120A-os generátort. (Az enyém gyárilag 70A-os, ami akkor még elég is volt, de azóta sokkal több lett a fogyasztó az autóban. Ha ment a klíma, a hűtőventilátor, világított a lámpa, és még a rádió is ment, nemhogy nem 14V körül volt a töltés, de még a 12V-ot sem érte el.)

Amikor leadtam az autót Bálintnak teljes restaurálásra, az egyik sarkalatos pont (és kérésem) a klíma volt a karosszériamunka mellett. Talált is még problémás pontot bőven (például nem volt becsavarozva a fűtésbox), de most már tényleg jó lesz, amikor visszakapom.

Misivel utána még egyszer találkoztam, rá egy-két évre, amikor a nála maradt cuccaimat elhoztam. Szembesítettem kompletten a történettel, valamint hogy értékelje, hogy a pénzt nem hajtom be rajta, és azért ne találkozzunk többet, jobb lesz úgy mindenkinek.