Dester Calibrája

Amíg a hosszú (tényleg!) bejegyzés készülget, egy kis apróság. Pontosabban kettő. Immáron ugyanis négy Calibra tulajdonosa lettem, igaz, ebből még mindig "csak" egy az, ami 1:1-es méretaránnyal büszkélkedhet. Akad egy 1:24-es méretarányú makett, ami egyelőre még nincs összerakva, ugyanis ragasztani és festeni kell, tehát időigényesebb elfoglaltságnak ígérkezik. Ráadásul eleve csak akkor kezdek neki, ha egy szép vitrint is találtam már neki világítással, kaszinóval és zenélő szökőkúttal.

A fennmaradó két kisautó pedig egy-egy eredeti Matchbox, és abból is a narancssárga színűt hozta meg ma a posta. Mindkettő 1996-ban készült, csak a színükben térnek el egymástól, ugyanolyan DTM-jellegű kasztnijuk van. A fehér-kék picit kopottabb, ám a frissen érkezett narancsszínű tökéletes állapotban van. (A még dobozban lévő ragasztós verzió pedig egy, Keke Rosberg versenyzésének emlékére készült Opel Calibra V6 DTM lesz majd, ha elkészül.)

Mivel viszont egyikről sincs még kép a blogon, összehoztam a legkisebb tesókat néhány fotó erejéig:

Megmondom őszintén, a blog kezdetén kissé már belefásultam folyton a hengerfejes témáról írni, viszont úgy gondoltam, ha már egyszer elkezdtem, illene befejeznem. Ennek lett eredménye ez a négy részes bejegyzéssorozat (első, második, harmadik, negyedik). Egyrészt tudtam, hogy típusbetegségről van szó, így talán segíthet más frusztrált C20XE tulajdonosoknak, másrészt évekig beárnyékolta az önfeledt autózás örömét a tény, hogy olajos a víz. Jobb volt kiírni magamból, no és persze még jobb volt aztán végül tenni ellene.

Azt hittem, hogy a hengerfejes és egyéb problémákat végleg letudtam a múlt nyáron, amikor Misi pontot tett az i-re a komplett hengerfej- és tömítéscserékkel. Sokba került  ez időben és pénzben is, de úgy éreztem, ezeket meg kell lépnem ahhoz, hogy nyugodtan induljak hosszabb útnak a jövőben. (Igaz, az egyik nyáron Romániát (~1500 km) olajos vízzel tettem meg a legnagyobb kánikulában.) Bár sok érezhető problémát nem okozott a víz olajosodása menettulajdonságban és meghibásodási faktorban (csak a csöveket és a termosztátot kellett időnként cserélnem), de azért nagyon zavart, mivel nyilvánvalóan valahol valami probléma volt, és csak idő kérdése, hogy mikor lesz belőle nagyobb baj. Szóval megoldódott a dolog, a víz szépen tisztult, a mindenre kiterjedő javítás után nyugodtan aludtam. Egészen idén tavaszig...

Minden autónak vannak konstrukciós hibái, amelyek az autó tervezése során még nem ismertek, de később - leginkább évek múlva - megkeserítik a tulajdonosok életét. Annak idején innovációnak hirdették, hogy az újfajta projektoros kialakításnak köszönhetően mennyire szuper lett a Calibra lámpája, mivel egymás mellett elfér a ködlámpa, a reflektor és a tompított fényszóró is (plusz az index), mindez keskeny csíkban. Dekoratív, annyi szent. Sajnos egy-két évtized elteltével nem igazán az innováció jut eszünkbe erről (legfeljebb azoknak, akiknek nem volt még Calibrájuk), ebben szerintem minden Calibra-tulajdonos társam egyetért. Nézzük, miért.

Ma egy rendhagyó felhívást osztanék meg Veletek...

Többfelől jelezték lelkes olvasók, hogy tetszik nekik a blog, és folytassam, mert hasznos dolgokat írok. Nos, nekik ezúton is köszönöm az elismerést, igyekszem megtenni, amit lehet. De azért néha kommentelhetnétek is... :)

Elérte a fél világot a Facebook szele, a másik felét meg - úgy tűnik - még ezután fogja. Lényeg a lényeg, készítettem egy csoportot a Facebookon azoknak a fanatikusoknak, akik tényleg minden apróságra kíváncsiak. Ennek két fő előnye van. Egyrészt a facebookos oldalon egy kevésbé kimért, magyarul közvetlenebb stílusommal is találkozhattok. (Juhhé!) Másrészt a csoport oldalára nagyobb felbontással kerülnek majd fel a hírek, azaz ott napi szintű információkat is megosztok majd. Gyakorlatilag mindent, ami az autóval kapcsolatos, mit sikerült beszereznem, mi ment épp tönkre, és a többi. (Ma például azt, hogy úgy tűnik, sikerült klímát vennem az autóba, de mivel ki tudja, mikor lesz beépítve, leírás csak jóval később várható. Tehát a blogba egyelőre csak a nagyobb volumenű leírások és történetek kerülnek, aztán ha elfogy a mesélnivaló az elmúlt évekből, talán a blog is aktuálisabb lesz majd.)

Röviden: aki semmiről sem szeretne lemaradni, látogasson el erre!

Ha már decemberben nem sikerült bejegyzést írni (hiába, ez a karácsonyi időszak már csak ilyen), legalább 2010 induljon gyorsan egy friss írással. Ezúttal a Calibrák egyik legkedveltebb extrájáról, a fedélzeti számítógépről lesz szó. Gyakori rövidítése a BC a Board Computer után, a továbbiakban én is így fogok rá hivatkozni.

A BC három fő részből áll: magából az egységből, a léptetőgombból és a hőmérséklet-jeladóból. Nekem egyelőre nincs jeladóm, ezért hőmérsékletet nem mutat - még. Alapvető feltétel, hogy legyen kivezetve a citromsárga csatlakozó a BC helye mögött, én már a vásárlás előtt megbizonyosodtam róla, hogy az én autómban van ilyen. (Nem tévesztendő össze a kesztyűtartó mögötti szintén sárga csatlakozóval, ami sokkal nagyobb és köze sincs a BC-hez. Ha jól tudom, ez a csatlakozó a klímához kell, sajnos az én autómból egyelőre ez is kimaradt.) Az alábbi képen a sárga csatlakozó foglalata látható a BC hátulján. A baloldali fehér rész alól pattintható ki a programtároló modul, amiről később még lesz szó.

Amióta az autót megvettem (három és fél éve), sok kisebb-nagyobb alkatrészhez már hozzá kellett nyúlni. Kevés kivétel volt ez alól: lényegében csupán a váltó, kuplung és fék. (A fékolaj cseréjét nem számolom ide.) Ennek mindössze annyi volt az oka, hogy ezek mind jól működtek a nálam töltött idő alatt, egészen mostanáig. Ebben a bejegyzésben a fékről és annak részleges felújításáról lesz szó.

A bejegyzés alcíme a következő is lehetne: ..., avagy hogyan ne mossuk ki a hűtőrendszert. Ígérem, nemsokára lekattanok már végre a hűtős-hűtővizes hülyeségekről, de még egy bejegyzésnyit ki tudok facsarni belőle, így hát megteszem. Két apropója is van: az egyik, hogy a hűtőrendszer szépen tisztul. Olyannyira, hogy a nemrég megtörtént hűtőcserénél (hopp, másik apropó) a már leengedett fagyállós hűtővizet is fel tudtuk újra használni. Királyság. Igen ám, de hosszú út vezetett idáig, fejfájással és más egyebekkel együtt. Egy jó részét már leírtam, de például azt még nem, hogyan darált ki a nagynyomású víz egy darabot a kezemből. Ha érdekel, hogyan lehettem ennyire béna, kattints a továbbra.

Mielőtt folytatnám a "nagyobb volumenű" történetek meséit a múltból, előbb egy aktuális apróság. Most sok kisebb-nagyobb probléma egyszerre jött elő, ezek egyike ugyan nem okozott túl sok gondot, csupán bosszúságot: az egyik vizit alkalmával, mikor már távozóban voltam és álltam ki a parkolóból, Misi észrevette, hogy nem világít a tolatólámpám. Nem kellett hozzá mérnöki diploma, hogy egy perc alatt kiderüljön, nem a két izzó égett ki  - közel? - egyszerre. (Pontosan ugye nem tudhattam, mivel nem mindennap látom az autót hátulról, miközben tolatok, és hogy egy földhözragadtabb példát említsek, kirakathoz is ritkán seggelek oda.) Misi nem volt benne biztos, hogy mi okozhatta a jelenséget, látatlanban a váltó környékére tippelt. Mivel épp nem értünk rá mazsolázni aznap, hazagurultam ezzel a tudattal.

Még aznap említettem az esetet Zsoltinak, akinek volt még egy ötlete: a tolatólámpa-kapcsoló. A következő alkalommal, amikor hazalátogattam Vásárhelyre, Zsolti rá is nézett: valóban a kapcsolóval volt a gond. Nem zárt össze, így a lámpa nem gyulladt ki.

Jó sokáig vártam a befejezéssel, no de annál csalódottabb lesz mindkét olvasóm, hogy ez most csak egy száraz bejegyzés lesz. Ellenben nem rövid. Sebaj, elbírja a hátam, a törpök élete nem csak játék és mese.

Az autóval az összerakás után megjártam Hódmezővásárhelyt oda és vissza, közben Zsoltival leboltoltattam, hogy a következő hazamenetel alkalmával az összes hűtőfolyadékot szállító gumicsövet kicseréli, addig ő összeszedi a szükséges darabokat. Ez általában 2-3 hetes átfutást jelent, nagyjából ennyi időnként járok haza Vásárhelyre.

Mielőtt folytatnám a víz olajosodásának történetét, egy rövid történet előtte alább, érdekességként :)

Az egy dolog, hogy olaj van a vízben, ettől még a fagyálló ugyanúgy szükséges, mivel ez a katyvasz is meg tud fagyni, no meg a vízkő attól még lerakódik, hogy a hűtőrendszerben keringő massza nem igazán víznek néz ki. Még ha az ioncserélt víz arra is hivatott, hogy ne maradjon utána vízkő.

Tél volt, éjszaka, megálltam egy benzinkúton tankolni. A benzinkutas srác lelkesen kérdezte, hogy megnézzük-e a fagyálló fokát. Mivel épp aznap lett megint kimosva és vízzel újra feltöltve a rendszer, gondoltam, hogy nyilván nem ártana. Fogalmam sem volt ugyanis, mennyire sikerült belőni, főleg, hogy egy harmadik - nemkívánatos - "faktor" is jelen van. Szóval mondtam a srácnak, hogy nézzük meg, de meg fog szenvedni vele. Nem értette. Jó, akkor nézze meg a saját szemével... Levettem a kiegyenlítő tartály kupakját, beledugta a mérőt, majd egy "hűha" felkiáltással megértette. :) Nézegette, nézegette, fordította a lámpa felé, majd 10-20 másodpercnyi bogarászás után nagyjából be tudta lőni az értéket. :) Hadd ne mondjam, mennyire látszott ki a mérő a barna trutymó alól.