Mielőtt folytatnám a "nagyobb volumenű" történetek meséit a múltból, előbb egy aktuális apróság. Most sok kisebb-nagyobb probléma egyszerre jött elő, ezek egyike ugyan nem okozott túl sok gondot, csupán bosszúságot: az egyik vizit alkalmával, mikor már távozóban voltam és álltam ki a parkolóból, Misi észrevette, hogy nem világít a tolatólámpám. Nem kellett hozzá mérnöki diploma, hogy egy perc alatt kiderüljön, nem a két izzó égett ki  - közel? - egyszerre. (Pontosan ugye nem tudhattam, mivel nem mindennap látom az autót hátulról, miközben tolatok, és hogy egy földhözragadtabb példát említsek, kirakathoz is ritkán seggelek oda.) Misi nem volt benne biztos, hogy mi okozhatta a jelenséget, látatlanban a váltó környékére tippelt. Mivel épp nem értünk rá mazsolázni aznap, hazagurultam ezzel a tudattal.

Még aznap említettem az esetet Zsoltinak, akinek volt még egy ötlete: a tolatólámpa-kapcsoló. A következő alkalommal, amikor hazalátogattam Vásárhelyre, Zsolti rá is nézett: valóban a kapcsolóval volt a gond. Nem zárt össze, így a lámpa nem gyulladt ki.

Szerezni kéne egy másikat. Zsoltit meg is kértem, hogy ugorjon be valahova egyért. Két héttel később mentem haza legközelebb, én elfelejtettem rászólni Zsolti fülére, Zsolti persze elfelejtette (amiért nem hibáztattam, valószínűleg én is elfelejtettem volna a helyében), így új kapcsoló nélkül maradtam. Viszont azon a hétvégén szombat délelőtt épp Szeged belvárosában jártam, így adta magát a lehetőség, hogy pótoljam én a hiányosságot. Meg is tettem, egy kis boltban épp akadt egy. El is hoztam 1800 forintért. Ütött-kopottnak, kissé viharvertnek nézett ki, de kit érdekel? Egyszerű, mint a faék, egy menetes csavar az egész, egyik végén egy benyomható kapcsolóval, a másik végén meg egy csatlakozóval. Ha rükvercbe teszi az ember a váltót, a vége benyomódik, a kapcsoló összezár, a lámpa világít.  Ennél több kérésem nem is volt, működjön így és én boldog leszek.

A csatlakozós végén kicsit csálén álltak a réz (?) érintkezők, node majd kirúgja magát. Ha a 40 tűs IDE csatlakozót rendbe tudtam vágni, aminek az összes tűje másfelé állt, ez a kettő sem fog kifogni rajtunk.  Utángyártott cucc volt szemmel láthatóan, a képen látható fényes rész sem úgy tűnt, mint ami fémből lenne. Zsolti belepróbálta az új kapcsolót - nagy titkot talán nem árulok el: nem volt jó. Ezúttal folyamatosan égett a lámpa, ráadásul az érintkezők sem voltak a megfelelő méretűek a fekete végénél. Még csak nem is pontosan Opelbe való volt, talán valami Daewoo-származék lehetett. Vasárnap lévén már egy bolt sem volt nyitva. Nekem vissza kellett mennem Pestre, kénytelen voltam beletörődni, hogy csúszik az ügy még két hetet...

Közben Szegeden a párom apja visszavitte a kapcsolót, ahol kipróbálták és működött. Sebaj, az autóba beszerelve akkor sem volt jó, engem nem érdekel, hogy laboratóriumi körülmények között mit tud. Visszakértük az árát, így a tuti. Szerzünk másikat.

Bő másfél hét múlva szóltam Zsoltinak, hogy megint megtámadom Vásárhelyt, úgyhogy intézzen egy új kapcsolót, úgyis a szomszédban van a Bárdi Autó, velük (és a vásárolt alkatrészekkel) eddig mindig meg voltam elégedve. Az alkatrész mégsem lett meg, mert a rendelés végül elakadt és ezúttal nem közvetlenül Zsoltin múlt... Zsolti hősies erőfeszítéseinek köszönhetően végül vasárnap sikerült szereznie valahogy egy kapcsolót a Bárdin keresztül. Hogy hogy csinálta, fogalmam sincs. Az alábbi képen már a Bárdiból való kapcsoló látható:

Látszik különbség? Sőt, másképp kérdem: látszik A különbség? Igen, ez egy új, minőségi darab horribilis áron, mintegy kétezer forintért.

Sajnos az előző alkalommal nem készítettem fotót a csatlakozók állásáról, de higgyétek el, nem úgy nézett ki, mint a bal oldai képen látható újnál. A történet további része könnyen kitalálható: Zsolti pár perc alatt berakta, és minden úgy működött, ahogy az elvárható volt. Tanulság? Nem sok. Vagy talán mégis: nincs az az egyszerű alkatrész, ami ne tudna elromlani - vagy ne lehetne alapból gyári hibás. Esetleg alkalmazhatnám Murphy törvényeit is rám: nincs az az alkatrész, amivel ne tudnék szopni úgy rendesen...