Dester Calibrája

Csabesz emlékére

Az autó szépen lassan teljesen újjászületik, és mivel már jobban várom, mint gyerekkorom összes karácsonyát együttvéve, időm meg most éppen néha akad nosztalgiázni, gondoltam írok egy picit arról is, hogy hogyan jutottam el végül eddig a pontig, azaz hogy egy teljes felújítás mellett döntöttem.

Az autó történetével kezdem, de csak röviden (aki olvasta a blogot, annak nem mondok majd túl sok újat). Szerelem első látásra volt 2006-ban, ami a lehető legveszélyesebb, mert nagyon jól tudjuk, hogy autót szerelemből nem veszünk. Főleg nem az elsőt, amit meglátunk. Én mégis megtettem, és meg is fizettem az árát, még ha át is nézettem Zsoltival annak idején vásárlás előtt. Nem azért vettem Calibrát, mert odavoltam az Opelokért. Ahogy szoktam mondani, felőlem bármilyen embléma lehetett volna az orrán (ami azért képzavar, mert az enyémnek éppen nem volt elöl emblémája), a formába szerettem bele. Ha már itt tartunk, az egyik volt barátnőm okozott egy komikus jelenetet nem sokkal a megismerkedésünket követően: gyakorlatilag lehordta a német autókat, főleg az Opelt (én csöndesen hallgattam), és miközben szállt be a Calibrába, megjegyezte, hogy ellenben milyen jó, hogy nekem japán autóm van. Itt már nem tudtam visszatartani a nevetésemet, évek múlva is mosolyogtunk az eseten. Néha én se értem, hogy annak idején, a 80-as évek végén a kocka Kadettok és Vectrák világában mit szívtak a tervezők, hogy végül ez a forma esett le a tervezőasztalról. És még jóvá is hagyták. Mindenesetre örülök, hogy így lett, mert azt mindenki el szokta ismerni, hogy eléggé időtálló és mai szemmel is fiatalos lett a formája. Ha egyszer az Opel tényleg rászánja magát, hogy kiadja a B Calibrát, nem lesz könnyű dolguk. (Bár azért nem lehetetlen, sokan meg tudták ugrani a közelmúltban, ott van például a Mazda MX-5, a Ford Mustang vagy a Chevrolet Camaro is, többek között.)

Nagyon régóta adós vagyok azzal a sztorival, hogy végül hogyan is került klíma az autómba, mindenkinek csak ígérgettem éveken keresztül, hogy megírom. Igaz, nemcsak erről, hanem másról sem írtam évek óta, kivéve morzsákat a Facebook oldalon. Ez nagyrészt ennek, azaz a klímaszerelésnek is köszönhető. Annyira vontatott és hosszan tartó szívás volt az egész jó adag emberi tévedéssel és rosszindulattal meghintve, hogy bőven megalapozta a kedvemet az autóról írással kapcsolatban. Keserű egy történet ez, évek óta gyötör, ebből adok most némi ízelítőt, és ehhez is csak úgy van kedvem most, hogy az autó közben épp megfiatalodik, és az újjáépítése folyik, amely folyamat végén a teljes alábbi sztori csupán rossz álomnak fog hatni.

Nem szoktam egyébként árakat írni, de most kivételt teszek, hogy lássátok, mekkora balek vagyok tanulópénzt fizettem. Kicsit sok lesz a szöveg, de lejjebb lesznek nyalogatnivaló képek is, ígérem.

A motorhoz Misi legutóbbi hengerfejes műtétje óta nem kellett javítási célból hozzányúlni, a víz sem olajosodik, a hidrotőke-csattogástól eltekintve szépen teszi a dolgát. Mégis előfordul – főleg egy már majdnem 20 éves autónál –, hogy egy-egy alkatrész csendben megadja magát, ez egyszerűen elkerülhetetlen. De hogy esetenként mennyire bosszantó apróság tud kibabrálni az emberrel, az valami elképesztő. Volt már egy ilyen poszt, ez viszont – az anyagi kárt tekintve – bőven lepipálja azt a sztorit.

Nem túl régen írtam a tuning gyújtótrafóról és annak áldásos hatásairól a blogon. Azóta is nagyon tetszik a dolog, az autó - nem meglepő módon - továbbra is könnyebben reagál a gázpedál mozgására, a fogyasztás is eléggé jól alakult, valamint a motor beindítása is sokkal gyorsabb. Akik a számokat jobban szeretik, azoknak is van némi friss adatom: a trafó beszerelése óta egy teletanknyi benzint fogyasztott el az autó sima 95-ös benzinből, az átlagfogyasztás pedig 7,1 liter/100 km lett nagyjából 750 km-es távra vetítve. Ebben volt autópályahasználat (130-140 közötti tempóval), autóút, országút és város is némi dugóval fűszerezve, némi intenzív kigyorsítás is itt-ott, tehát igazán vegyes volt a tesztkör. Persze ez a kiemelkedően jó érték nem kizárólag egyedül a gyújtótrafónak köszönhető, Laci a chip programozásával is nagyon jó munkát végzett. Viszont ha valaki szeretne ugyanolyan gyújtótrafót, amilyen most már nekem is van, mostantól kényelmesen meg tudja vásárolni, ugyanis nemrég küldte Laci az emailt, hogy hivatalosan is forgalmazójává vált a terméknek.

Íme a link, Laci weblapján megrendelhető. Pici pénzt kér érte, ennyit szerintem zokszó nélkül megér. (Főleg, hogy most C20XE motorokhoz chip akciót is kínál...)

Mindig csak a múltból veszem a sztorikat, de most végre hozok egy aktuális témát is. Laci barátom eladja a gyönyörű F Astráját, de néhány tuningalkatrészt értékesíteni akart belőle. Két jó kis cucc is akadt a motortérben, aminek az eladásánál elsőként rám gondolt. Volt már néhányszor hasonló jó gondolata, fel szokott hívni ezzel-azzal, és ezek a gondolatok általában csak úgy röptetik a pénzt a tárcámból. Amikor megvette ezeket a kütyüket, nekem még nem volt aktuális, de akkor legalább beszélt róluk - hátha esetleg nekem is kell egy-egy ilyen cucc mégiscsak -, de általában kisebb gondom is nagyobb volt a tuningcuccok beszerzésénél. Értem én, hogy nagyon jó, meg csodát tesz, és kéne is nagyon, de amikor épp széthullóban van a motor, vagy nem fog rendesen a fék, akkor annyira nem hat meg, ha optimálisabban kapja a motor a levegőt a gyárinál. Szerencsére Laci nem erőszakos, viszont nagyon lelkes, mesélni meg nagyon jól tud (élményszámba megy), ezért elmondás alapján is egész jó képet kaptam a kütyük természetéről. Most kicsit utolértem magam, így a telefonja nyomán hagytam, hadd folyjon a nyálam. Nem tartott sokáig, belementem a dologba, csak annyit kértem Lacitól, hogy ha lehet, szerelje is be az alkatrészeket. Készséggel rábólintott.

Bár már a címmel lelőttem a poént, de amikor az itt vázolt probléma kezdődött, korántsem volt annyira egyértelmű, hogy újra az elektromos rendszerrel volt a gond. Ez a történet 2008-ig visz vissza az időben, de a jellege és nehezen beazonosíthatósága miatt még 2009-ben is kísértett.

Közhely, de ha az autó nem indul, mindig akkor derül ki, amikor épp menne vele az ember. Én is így jártam. Előfordult ugyan néhányszor, hogy az autó csak némi könyörgés és rimánkodás, induljmárbeneszórakozzvelemlégyszíves árán volt hajlandó beröffenni, de mivel minden jónak tűnt és a problémát nem sikerült lokalizálni, nem nagyon tudtam neki mit csinálni.

Elvittem az autót a 2008-as műszaki előtt egy komplett mosásra, mégiscsak ünnepi gúnyában jelenjen már meg a jeles eseményen a szőrösszívű vizsgabiztosok előtt. Általában meg szoktam elégedni egy külső-belső takarítással, ezúttal viszont kértem egy óvatos motormosást is, mivel a nyári szerelések miatt igencsak koszos volt minden. A srácok szakszerűen letakarták a gyújtáselosztó-fedelet és egyéb elektromos részeket, majd a motort is lemosták. Örültem, fizettem, elköszöntem, beültem, indítóztam, és... nem történt semmi. Viszont legalább már nem örültem.

2007 augusztusában járunk. Nem volt túl jó évem, ehhez csak részben járult hozzá a tény, hogy éppen új állást kerestem. Úgy döntöttem, nem Szegeden, hanem Budapesten nézelődök. Sajnos ez a gyakorlatban jó néhány utat jelentett Szeged és Budapest között az állásinterjúk miatt. Irgalmatlan meleg időszak volt, én ennek külön örültem a fekete autóban, klíma és tetőablak nélkül. Ezért inkább csak Budapest határában öltöztem át díszpingvinnek egy benzinkúton, ugyanis gyönyörűen szétizzadtam volna az M5-ösön a bő órás út alatt, a gyűrődésekről nem is beszélve. Az más kérdés, hogy egyszer az övemet, másszor meg a gatyámat hagytam otthon, így csempészve külön izgalmakat a napba, de ez nem ide tartozik.

Az egyik interjú előtt nem sokkal néha ki-kivillant országúton a check control, kivillogtatás után a lamdbaszonda feszültség alacsony üzenet mosolygott rám. Felhívtam Zsoltit, és megnyugtatott, hogy emiatt biztosan nem lesz gond, a lambdaszonda hibájától nem fog megállni az autó. Akkor nem is kell aggódnom, és majd legközelebb ránézünk, ha arra járok. Belefér.

Előfordulhat, hogy habár az autó benzinnel megy és akár aksi nélkül is eljárogat, amíg le nem állítják, eléggé nagy gubancot okozhat, ha valamiért valahol volt-nincs áram. Ebben a sorozatban ilyen problémákról lesz szó.

2006-ot írunk. Nyugodtan gurulok egy kétsávos főúton, amikor úgy döntök, hogy az előttem lévő tötymörgőt megelőzöm. Látom, hogy jönnek szembe, de messze van még, a 150 ló azért csak 150 ló, szedjük szépen össze a ménest. Mögöttem senki, index ki, finom gyorsítás, kihúzódok balra, majd padlógáz. Odaérek az előzendő autó mellé, amikor viszont a padlógázból bö-ööööööööö lesz, plusz némi rángatás. A szembejövő meg hirtelen már nincs is annyira messze. Enyhe parafaktor előtör, ebből már nem lesz előzés. Gyors satu, visszasorolok a jármű mögé. Látom a kérdőjeleket a másik autó utasfülkéjében, szinte leolvasom a fejéről, hogy mit szórakozik ez a hülye kisköcsög, de az én fejemben is megfordult a kérdés a ráncolódó homlok mögött: mégis mi a szent szar volt ez?

A minap egy érdekességet hozott a posta. Már a boríték sem volt piskóta, muszáj megmutatnom, jót mosolyogtam a kedves felhíváson:

Ami pedig benne volt: egy eredeti, német nyelvű Irmscher prospektusról van szó. Könnyen lehet, hogy akadnak olyan olvasók, akiknek semmit sem mond ez a név. Viszont így már ismerősebb lesz, biztos vagyok benne: ami a BMW-nél az M sorozat, a Mercedesnél az AMG, az az Opelnál lényegében az Irmscher.

Ez a poszt kivételesen nem a Calibráról fog szólni. Nemrég a barátnőmmel Máltán nyaraltunk, és ahogy teltek ott a napok, egyre határozottabban fogalmazódott meg bennem, hogy a máltai közlekedésről írnom kell. Kapaszkodjatok, három napi hideg élelmet és folyadékot készítsetek a gép mellé, macskát az ölbe, gigaposzt lesz.

Néhány alapvető tudnivaló először. Málta történelmére igen jelentős hatása volt az angoloknak az idők folyamán, több kedves hagyatékuk is megmaradt. Az egyik az angol szabványú konnektor csatlakozó, a másik, hogy a máltai mellett az angol is hivatalos nyelv az országban (ennek mondjuk épp kifejezetten örültünk), és végül, ami az írásom szempontjából a legérdekesebb, hogy bal oldali közlekedés van érvényben. (Érdemes átfutni a Wikipedia bal és jobb oldali közlekedésről szóló szócikkét is, sok érdekességet tartalmaz, például azt is, hogy Magyarországon is bal oldali közlekedést alkalmaztak az 1930-as évekig.) Nem jártam még olyan országban, ahol bal oldalon közlekedtek volna, ezért pusztán ez a tény biztosan nem lett volna annyira érdekes, ha jártam volna korábban esetleg Angliában. Így viszont számomra ez is élményszámba ment.