Dester Calibrája

Az autóm (Opel Calibra C20XE) felújításának története, amely tanácsokkal, segítséggel és érdekességekkel is szolgálhat Calibra tulajdonosoknak.

Kapcsolat

Olyan kérdésed van, amivel kapcsolatban még nincs bejegyzés? Írj a destercalibra kukac gmail pont com címre!

Facebook

Friss topikok

Címkék

abarth (1) akkumulátor (2) angeleyes (2) autó (2) autókölcsönzés (1) autómosó (1) autópálya (1) autóvétel (2) autó építés (1) baleset (1) bárdi autó (1) bc (2) bicikli (1) bilincs (1) biztosíték (1) blokk (1) board computer (2) bosch (1) busz (1) c20ne (1) c20xe (3) c25xe (1) calibra (1) chip (1) chiptuning (1) did (1) digitális műszerfal (2) díszléc (1) dodge (1) dtm (1) dual info display (1) ebay (1) egyenetlen alapjárat (1) előzés (1) érmetartó (1) facebook (1) fagyálló (1) fals levegő (1) fedélzeti computer (2) fedélzeti számítógép (2) fék (1) fékbetét (1) fékdugattyú (1) féktárcsa (1) felni (1) felújítás (1) fényszóró (1) ferrari (1) feszültségszabályzó (1) fiat (1) ford (1) futómű (1) garázs (1) generátor (1) gumicső (1) gyertya (3) gyújtás (3) gyújtáselosztó (1) gyújtáselosztó fedél (1) gyújtáskábel (1) gyújtótrafó (2) halogén (1) hengerfej (3) hengerfejtömítés (1) hengerfej síkolás (1) hid (1) hitel (1) hódmezővásárhely (3) hőmérséklet jeladó (1) honda civic (1) hűtő (2) hűtőcső (3) hűtőfolyadék (2) hűtőrendszer (1) hűtőventilátor (1) hűtővíz (4) imbusz (1) irmscher (1) jani (1) katalizátor (1) keke rosberg (1) kerékpár (1) kezes (1) kézifék (1) kézifékkonzol (1) kipufogó (1) klíma (2) kopogásérzékelő (1) kresz (1) laci (6) lámpa (1) lámpamagasság (1) led (1) léptetőgomb (1) london (1) makett (1) málta (1) mammuth (1) márió (1) matchbox (1) mercedes (1) mg (1) mini (1) misi (5) motor (1) msd (1) msd blaster (1) műszaki vizsga (1) nyomáspróba (3) olaj (3) olajgomba (1) olajnyomás (1) pára (1) pillangószelep (1) powercap (2) programtároló (1) projektor (1) punto (1) rc (1) reset (1) seb (1) selejt (1) sfi doboz (1) spoiler (1) szeged (3) szelepfedél (1) szélesítés (1) szervó (1) tárcsafék (1) távirányítás (1) tech1 (1) termosztát (2) tolatólámpa kapcsoló (1) tömítés (1) tömítés átégés (1) toyota (1) tuning (1) vásárlás (1) winney (1) x25xe (1) xenon (1) zebra (1) zsolti (8) [Címkefelhő]

2015.06.22. 23:53 Dester

A vásárlástól a felújításig

Csabesz emlékére

 

Az autó szépen lassan teljesen újjászületik, és mivel már jobban várom, mint gyerekkorom összes karácsonyát együttvéve, időm meg most éppen néha akad nosztalgiázni, gondoltam írok egy picit arról is, hogy hogyan jutottam el végül eddig a pontig, azaz hogy egy teljes felújítás mellett döntöttem.

Az autó történetével kezdem, de csak röviden (aki olvasta a blogot, annak nem mondok majd túl sok újat). Szerelem első látásra volt 2006-ban, ami a lehető legveszélyesebb, mert nagyon jól tudjuk, hogy autót szerelemből nem veszünk. Főleg nem az elsőt, amit meglátunk. Én mégis megtettem, és meg is fizettem az árát, még ha át is nézettem Zsoltival annak idején vásárlás előtt. Nem azért vettem Calibrát, mert odavoltam az Opelokért. Ahogy szoktam mondani, felőlem bármilyen embléma lehetett volna az orrán (ami azért képzavar, mert az enyémnek éppen nem volt elöl emblémája), a formába szerettem bele. Ha már itt tartunk, az egyik volt barátnőm okozott egy komikus jelenetet nem sokkal a megismerkedésünket követően: gyakorlatilag lehordta a német autókat, főleg az Opelt (én csöndesen hallgattam), és miközben szállt be a Calibrába, megjegyezte, hogy ellenben milyen jó, hogy nekem japán autóm van. Itt már nem tudtam visszatartani a nevetésemet, évek múlva is mosolyogtunk az eseten. Néha én se értem, hogy annak idején, a 80-as évek végén a kocka Kadettok és Vectrák világában mit szívtak a tervezők, hogy végül ez a forma esett le a tervezőasztalról. És még jóvá is hagyták. Mindenesetre örülök, hogy így lett, mert azt mindenki el szokta ismerni, hogy eléggé időtálló és mai szemmel is fiatalos lett a formája. Ha egyszer az Opel tényleg rászánja magát, hogy kiadja a B Calibrát, nem lesz könnyű dolguk. (Bár azért nem lehetetlen, sokan meg tudták ugrani a közelmúltban, ott van például a Mazda MX-5, a Ford Mustang vagy a Chevrolet Camaro is, többek között.)

Visszatérve a vásárláskori körülményekre... Akkoriban azért még több volt a jó állapotú Calibra, mint most, igaz az áruk is magasabb volt arányaiban. Ma azért az árért, amennyiért én vettem annak idején, már egy eléggé jó állapotú autót lehetne venni, még ha nem is tökéleteset. Sajnos annak idején nemhogy egy nem tökéleteset fogtam ki, de mint később az évek során kiderült, egy igencsak sok barbár munkát látott példányt sikerült hazavinnem. Azt már a vásárláskor is tudtam, hogy hengerfejes az autó, pontosabban csak volt, mert elvileg rendbehozták, gyakorlatilag persze nem, erről komplett sorozatot írtam már a blogra. A karosszéria viszont nem volt rossz állapotban, gyakorlatilag ez volt az egyetlen pont, ami nem rejtett a birtoklása óta meglepetést, még ha romlott is az évek során az állapota. Finn kasztni, na. A legproblémásabb rész a bal hátsó kerék előtti rész volt, lent is a küszöbnél, és fent is az ív közepén. Eleinte csak kisebb rügyezés nőtt ide, idővel viszont az oxidáció szépen bele is csócsált a fémbe.

dsc00117.JPGígy nézett ki, amikor megvettem

imag0138.jpgígy pedig kb. két éve (a bal oldali rügyezésnek nyoma sem volt még az előző képen, azért sincs úgy vágva)

Tulajdonképpen egyetlen alkatrész maradt úgy istenigazából változatlan az autó környékén, és ez a kuplung. A motort számtalanszor meg kellett bontani, de váltót is kellett már cserélni, felújítani. Hiába, ez a típus elhanyagoltság esetén nem túl hálás, nem egy elpusztíthatatlan Toyota, és a korából fakadóan még ha minden rendben is van vele, akkor is folyamatos törődést igényel. Úgy szoktam összefoglalni, hogy olyan, mint egy felsőkategóriás plázacica: gyorsan apasztja a bankszámládat, ellenben nagyon jól néz ki, megbámulják a pasik; ha törődsz vele, nagyon hálás is, élvezet minden vele töltött perc, de amint kicsit elhanyagolod, hisztizni kezd, sőt, még ott is hagy az út szélén, és a legkevésbé se érdekli. Akár minden héten.

Ennek ellenére amennyire nem vagyok oda a plázacicákért az életben, annyira rajongok ezért a fekete dögért. Épp ezért mindent igyekeztem neki megadni annak ellenére, hogy egyrészt amikor megvásároltam, még kispénzű egyetemista voltam, másrészt nem ez lett volna erre a legalkalmasabb donor, aminek legalább két oka van. Az egyik az, hogy ez a verda nem egy külföldről behozott, full extrás változat volt. Nem volt benne semmi különleges. A motorja az egyik legelterjedtebb C20XE kódú, 150 lovas, nem egy ritkább vagy érdekesebb turbós vagy V6-os, aminél ki szoktak kötni az emberek a calibrás életérzés végén. A másik, hogy nemhogy nem full extrás nem volt az autó, de kimondottan fapados változatot sikerült megvennem (mit tudtam én még akkor az extrákról!), két „extraként” az elektromos ablakemelőt és a(z utólagos) riasztót tudnám említeni. Ehhez képest nemcsak a full extráig jutottam el az évek alatt - amellett, hogy a hibákat is folyamatosan javítgattam, illetve próbáltam elébük menni -, hanem fölé is sikerült lőnöm. Lássuk csak, mi is került bele (fel fogom sorolni azokat az extrákat is, amelyeket még nem láttam, de tudom, hogy ezekkel együtt fogom visszakapni az autót). Színkódokkal fogom jelölni, hogy mely típusból szereztem őket: Calibra, A Vectra, B VectraOmega, F Astranem gyári, valamint a vásárláskori állapothoz képest számítom, hogy extra-e vagy sem, nem pedig az újkori állapotban rendelhető extralistához képest.

  • fedélzeti computer (BC)
  • feszültség- és olajnyomásmérő
  • digitális műszerfal (Vectra 2000)
  • index komfortmodul
  • klíma (Calibrából is jöhetett volna)
  • tempomat, visszajelzővel (ez utóbbi nem létezett semmilyen típusban)
  • multikormány
  • jobb oldali elektromos ablakemelő konzol az ajtóba (gyárilag ilyen nem létezett soha)
  • tetőablak
  • dupla USB aljzat a szivargyújtó helyén
  • szivargyújtó aljzat a csomagtartóban
  • rádióantenna a hátsó ablakfűtésre kivezetve
  • ülésfűtés konzol (be van kötve, de még nem működik)
  • motorventilátor-kapcsoló manuális hűtéshez (a kapcsoló Calibrából van)
  • kellemes hangú csipogó, ha égve marad a tompított fényszóró
  • állítható szakaszos ablaktörlő BC kapcsolókkal (kombi B Omegából)
  • tuning AngelEyes karikák, a karikákra index is rákötve (rendelhető lesz hamarosan!)
  • légzsákszett övfeszítővel
  • teljesen átszabott egyedi, de gyári kinézetű hátsó lámpa, LED helyzetjelzővel és ködlámpával
  • teleszkópos motorháztető kitámasztás
  • LEDes sminktükrös napellenző
  • első toronymerevítő
  • powercap nagyobb teherbírású gyújtótrafóval
  • nagy fékek elöl
  • xenon + Morimoto projektor

Meg még millió apróság, illetve ezek hozadékai, ráadásul biztos van jópár dolog, ami nem jutott eszembe hirtelen. Azt sem említettem, hogy a gyári vékony szíjas rendszer át lett alakítva vastag szíjasra, pedig ez önmagában egy hatalmas változtatás a motortérben, de sok-sok olyan munka folyt már az autó körül, ami időben (és összegben is) rengeteg, de hiányzik a fenti listáról.

calibraval.jpga vásárlás után egy hónappal, 2006. február 23-án

A motivációról viszont nem írtam még. Azt már az autó megvételekor is tudtam, hogy nem szeretném eladni később, és ennek megfelelően is döntöttem bele a lóvét vödörszám az évek alatt. Ez sajnos ilyen, nem akartam lelakni és továbbállni, beleszerettem a formába és a vezetési élménybe. Nem mondom azt, hogy utólag nem döntöttem volna másképp néhány kérdésben, vagy hogy akármelyik szempontból tökéletes is lenne maga az autó, mert biztos vagyok benne, hogy abból a pénzből, amit már belehajítottam, lehetett volna venni egy MX-5-öst százszor jobb vezetési élménnyel. Ezzel az okfejtéssel viszont azért van néhány probléma, és itt térnék rá annak az örökzöld felcsattanásnak is a magyarázatára, ami úgy hangzik: „ennyi pénzből már új autót is vehettél volna!” Ó, hányszor hallottam már ezt...

Valóban vehettem volna? Vehettem volna. Azért mégiscsak sántít ez a kijelentés pár helyen. Egyrészt nekem közben is volt autóm. Jó, néha otthagyott a szarban. Néha idegeskedtem miatta. Azért mégiscsak ott volt, és bár még én is elismerem, hogy alapvetően Budapesten nem sok szükségem van saját autóra (ezt az autó múlt év októberi átadása óta is érzem), rengetegszer azért csak jól jött, ráadásul egy ideig még vidéken használtam, ahol a tömegközlekedés némileg macerásabb. Ugyanakkor nem számoltam még a sok-sok élményt, amit adott eddig az évek alatt. A közösséget, a találkozókat. Hogy jó érzés inteni, villogtatni a szembejövő Calibráknak. Néhány új barátságot. A sok közös utat, hogy megjártam vele Ausztriát, Erdélyt, és persze Magyarországot keresztül-kasul. Hogy szívesen nézek vissza rá, ha leparkoltam vele, még a szerencsétlen megkopott külsejével együtt is, ami azért lassan már a múlté lesz.

p4281148.JPGekkor még volt fénye a motorháztetőnek is (2006. április)

Azt is érdemes megvizsgálni, hogy milyen autót vehettem volna abból a pénzből, amit a vásárlással együtt azóta ráköltöttem, nem számítva a benzint, amit másik autóba is beletankoltam volna (most elegánsan tekintsünk el attól, hogy 7-8 liter között van az átlagfogyasztása, egy kisebb étvágyú új autó meg eljárhatna 5 literből is akár). Node milyen autót vehettem volna ebből a pénzből? Pontos kimutatásom nincsen, hogy mennyit költöttem az autóra eddig, de az biztos, hogy nem vagyok még egy jó masszív középkategóriájú autó áránál, még a hétszámjegyű felújítást követően sem. Ha viszont ez a felújítás véget ér, akkor lesz egy közel hibátlan autóm, ami egyrészt megkapó külsejű, nem tucatautó, tele van tömve olyan extrákkal, amely még ma sem általános az új autók egy részében (nyilván nem egy S63AMG-re gondolok), könnyen lehet vele andalogni és akár gyorsan is menni, biztonságos, és... ami a legfontosabb: imádom. Ránézek, és jaj nekem, de a fiúk-lányok is imádják, az emberek többségéből valamilyen pozitív érzelmet vált ki.

Eddig a matek, és meg is magyaráztam a dolgot, de nem ment azért ez ennyire egyszerűen a valóságban. Évekig tipródtam, hogy mi legyen, és sokan próbáltak lebeszélni, hogy felújítsam. „Hülye vagy? Egy húszéves autót? Sose lesz jó!” - mondták, még szerelők is, néha még én is elhittem. Aztán rájöttem, hogy igazából csak nem jó helyekre hordtam az autót, illetve mindig csak szaladtam a problémák után. Persze, ki a fene akarna többet fizetni csak azért, hogy szétborítsuk minden alkalommal az egészet? Ennek ellenére többször is meggondoltam a dolgot. Több lehetőség is eszembe jutott az évek alatt: az egyik az, hogy eladom. Ennek az szabott gátat, hogy egyrészt nem volt szívem, mert túl sok emlék kötött hozzá, de ezen még túlléptem volna. Másrészt túl sok pénzt öltem bele, de még ezen is átlendültem volna valahogy, elvégre majd a következőt úgy választom ki, hogy abba ne kelljen. Itt jött a végső ellenérv: oké, de mit vegyek helyette? Nekem az nem elég, hogy legyen megbízható és vigyen el A-ból B-be. Ha nincs lelke, és nem tudja legalább azt, mint a Calibra, plusz nem vagyok odáig a formájáért, az egészet megette a fene. Ráérek majd akkor praktikus autót választani, hogy már kopogtat a gyerek az ajtón, de egyelőre ez még odébb van. Szóval nem maradt alternatíva értelmes áron. Egy izmosabb Mustangra bármikor lecseréltem volna, de az nem épp ez a kategória.

dsc00377_r.jpgminitalálkozó Szegeden 2006. júliusában - a jobb oldali autó volt a példakép, Petyó autója (sajnos már nincs meg)

A másik lehetőség volt, hogy felgyújtom. Bizony, párszor volt az az elkeseredettségfaktor, hogy „akkor ott rohadjál meg az út szélén”. A felgyújtás félig vicc volt, de inkább arra gondoltam, hogy elbontatom, ugyanakkor én is éreztem, hogy ez nem megoldás. Márcsak anyagilag sem, a belefektetett munka mennyiségét tekintve meg pláne nem.

A harmadik ötlet pedig a teljes felújítás volt. Édes istenem, még egy zsák pénz. Mit egy, legalább kettő. Ezt  a lehetőséget korábban azért vetettem el, mert akkoriban, két-három éve még úgy állt az életem, hogy véglegesen összekötjük az életünket az akkori párommal, jön a házasság- plusz gyerekprojekt. Érthető, hogy ezek a helyzetek olyan masszív kiadásokkal jártak volna, hogy esélyem se lett volna mellette az autóra, a legköltségesebb hobbimra félretenni mondjuk egy milliót, csak úgy, röhögve. Márpedig a helyzet lassan tarthatatlanná vált, nem nagyon mertem már hosszabb utakat vállalni, a klíma csak orrnehezék volt az autóban, a kasztni szétporladóban és annak ellenére, hogy a volt párom (a lehetőségekhez mérten) teljes mellszélességgel támogatta a hülyeségemet, úgy tűnt, hogy patthelyzetbe kerülök, mert se előre nem tudok, hátra meg nem szeretnék menni. Annyira elkeseredtem, hogy még a német Opel központnak is írtam egy levelet (papíron, postával küldve), hogy tudnak-e bármilyen módon segíteni, akár alkatrésszel, akár szakértelemmel, akár szerelőkkel, bárminek örültem volna. Kaptam választ némi idő után (Manager Opel Classic Technik - Adam Opel AG - IPC D5-05, D-65423 Rüsselsheim szöveggel a név alatt), hogy bár nem vetették el a lehetőséget csípőből, egyelőre nem érdeklődött senki a projekt iránt, így nem tudnak segíteni.

p3220475_r.jpgmég Budapesten, amikor Csabesszal indultunk a székesfehérvári találkozóra - 2008. március

A választ végül a magánéletem sodródásának iránya adta meg. Az előzetes tervek dugába dőltek, nem volt többé szó házasságról és gyerekekről, a kapcsolatnak vége szakadt, én meg ott találtam magam tavaly áprilisban egyedül. Tipródtam még egy ideig, hogy mi legyen, de aztán eszembe jutott, hogy milyen álmokat fogalmaztam meg tinédzserként. Három volt: tanuljak meg vezetni (ez megvolt), legyen egy boldog párkapcsolatom, családom, no és egy gondtalan életem olyan autóval, amit szeretek. Per pillanat a második nem csak rajtam múlt, így elkezdtem foglalkozni a harmadikkal, amihez csak pénz kellett és ennek a folyománya az, hogy belevágtam a felújításba. Aztán majd megjön egyszercsak a középső álom is, de addig is, haladjunk szépen a harmadikkal.

Epilógus

Közben, egy eléggé rossz (és még finom voltam) 2014-et követően 2015-ben nem csak az autó kezd befutni, hanem minden más is az életemben. Munkahelyileg is megtaláltam a számításaimat, nem utolsósorban pedig néhány hónapja rátaláltam egy csodálatos nőre, akivel - többek között a Calibra segédletével - be tudjuk utazni a világot, és ami még fontosabb, egy minden jel szerint tartós alapra tudunk építkezni. Már csak az autó is legyen nálam, és nincs több kívánságom.

Boldog vagyok.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦


csabesz_1.pngA posztot Csabesz emlékének ajánlottam. Csabi egy jó fej, mindig vidám srác volt, igazi lelkes calibrás, a kevés calibrás barátaim egyike. Mindig nagyon jókat beszélgettünk, és még a barátnőink is összebarátkoztak. Csabi a kedves őrültek egyike volt. Fent az utolsó képen még Budapesten álltunk, és már látszott, hogy nem lesz túl jó idő. Végül szakadó esőben mentünk Székesfehérvárig a pályán, és nekem iszonyatosan csattogott a jobb első kerekem. Beázott az atyaúristen is a gumiharang szakadása miatt, amit akkor még nem tudtunk. Engem persze rettenetesen zavart, mert fogalmam sem volt, hogy emiatt haza fogunk-e tudni menni majd. Csabesz azonnal vállalkozott a hiba felderítésére. Én haladtam lassan az autóval körbe-körbe, ő pedig kiült amolyan kaszkadőrösen az anyósoldali ablakba, teljesen hátrahajolva, hogy kiderüljön, honnan jön a hang - a nézőközönség nem kis derültségére.
Aztán... 2011. január 29-én megtörtént az, amire soha nem gondolhatott senki, Csabeszt elveszítettük egy balesetben. 23 éves volt.

Hiányzol, barátom, nyugodj békében!

1 komment

Címkék: klíma felújítás bc fedélzeti számítógép autóvétel fedélzeti computer board computer angeleyes c20xe digitális műszerfal powercap


A bejegyzés trackback címe:

https://calibra.blog.hu/api/trackback/id/tr277551334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása