Dester Calibrája

Bár már a címmel lelőttem a poént, de amikor az itt vázolt probléma kezdődött, korántsem volt annyira egyértelmű, hogy újra az elektromos rendszerrel volt a gond. Ez a történet 2008-ig visz vissza az időben, de a jellege és nehezen beazonosíthatósága miatt még 2009-ben is kísértett.

Közhely, de ha az autó nem indul, mindig akkor derül ki, amikor épp menne vele az ember. Én is így jártam. Előfordult ugyan néhányszor, hogy az autó csak némi könyörgés és rimánkodás, induljmárbeneszórakozzvelemlégyszíves árán volt hajlandó beröffenni, de mivel minden jónak tűnt és a problémát nem sikerült lokalizálni, nem nagyon tudtam neki mit csinálni.

Elvittem az autót a 2008-as műszaki előtt egy komplett mosásra, mégiscsak ünnepi gúnyában jelenjen már meg a jeles eseményen a szőrösszívű vizsgabiztosok előtt. Általában meg szoktam elégedni egy külső-belső takarítással, ezúttal viszont kértem egy óvatos motormosást is, mivel a nyári szerelések miatt igencsak koszos volt minden. A srácok szakszerűen letakarták a gyújtáselosztó-fedelet és egyéb elektromos részeket, majd a motort is lemosták. Örültem, fizettem, elköszöntem, beültem, indítóztam, és... nem történt semmi. Viszont legalább már nem örültem. Próbálkoztam még egy darabig, de az addig tökéletesen működő autó csak nem akart beindulni. A srácok hümmögtek, nézelődtek, én is nézelődtem, de aztán kellett a hely a következő autónak, úgyhogy félretoltuk. Az esemény szépséghibája, hogy a mosó egy - a parkolóhoz közeli - mélygarázsban volt található, így esélyem se volt eltolni a parkolóig, ugyanis már a mélygarázsból sem lehetett kitolni. Megbeszéltem az ott posztoló biztonsági őrrel, hogy este visszamegyek, addig meg hát nagyon elnézést.

Este vissza is mentem, és az autó - csodák csodája - gyakorlatilag azonnal beindult. Másnap a műszakin sem volt gond, a fene se érti az egészet. (Igaz, nem kicsit izzadtam, hogy csak most ne...)

A jelenség viszont csak vissza-visszatért, és nem hagyhattam figyelmen kívül. Az viszont feltűnt, hogy van valami közös ezekben az esetekben. Az egyik alkalommal szakadt az eső. A másik alkalommal előtte való nap szakadt az eső, de a levegő még mindig nagyon párás volt. A harmadik alkalommal - januárban - tejködben próbáltam beindítani az autót, sikertelenül. No és ugye a fenti kocsimosós történet, gondolom nem kell folytatnom. Eléggé gyanús volt, hogy valamilyen alkatrész párásodása miatt nincs gyújtás. Sokszor ugyan szerencsém volt, mert az autó be-beindult kitartó indítózás árán, vagy ha akkor nem is, akkor rá egy-két órára, de ez így tarthatatlan volt. Ráadásul pénzben mérhető károkat is okozott: tönkrement a jó kis Exide aksim (csontig lemerült néhányszor, nem tett neki jót), és benzin is elégetlenül tódult a kipufogócsőbe, ami szép nagyokat szólt, amikor végül mégiscsak berobbant. Talán nem is kell mondanom, a katalizátor külön imádta ezt a műveletet, a parkoló melletti házban lakók nemkülönben.

A gyertyákat korábban átvizsgáltuk Zsoltival, bár nem voltak már a legszebb fényükben, rendben működtek. A generátor is fel lett újítva. Maradtak a gyújtáskábelek és azok csatlakozási pontjai. A kábelek jók voltak, párszor meg is néztük, ellenőriztük a biztonság kedvéért. No és a gyújtáselosztó-fedél? Azt bizony nem tudtuk megvizsgálni, nem volt cseredarabunk.

Az egyik alkalommal Lacinál - amikor jó szokásunk szerint épp megint bütyköltünk valamit - feljött erről a témáról a szó, ezért Laci kicserélte a gyújtáselosztó-fedelet egy (állítása szerint) hulladék darabra, amit ott talált hirtelen a sufniban. Sajnos csak egy igen korai és homályos képet találtam arról, hogy melyik is ez az alkatrész, de azért beazonosítható az alábbi képen.

Nos, azóta is ez a hulladék van az autóban, és a bosszantó jelenség eltűnt. Viszont Laci folyamatosan cseszeget miatta, hogy nagyon ki kellene cserélni egy új darabra, mert ki tudja meddig marad ez így... Igaza van, jó lenne nem megvárni, amíg újabb blogbejegyzést szül a téma...