Amióta az autót megvettem (három és fél éve), sok kisebb-nagyobb alkatrészhez már hozzá kellett nyúlni. Kevés kivétel volt ez alól: lényegében csupán a váltó, kuplung és fék. (A fékolaj cseréjét nem számolom ide.) Ennek mindössze annyi volt az oka, hogy ezek mind jól működtek a nálam töltött idő alatt, egészen mostanáig. Ebben a bejegyzésben a fékről és annak részleges felújításáról lesz szó.

Kezdem a kézifékkel, azzal lesz a kevesebb mondanivalóm. Az évek alatt már többször kellett utánaállítani, mert nem fogott eléggé, két alkalommal is kifejezetten kellemetlenül ért a mellékhatása: egyrészt amikor még Szegeden laktam, a ház mellett egy külön garázst béreltem az autónak. Úgy-ahogy sík volt ugyan a padlója (nem volt lebetonozva), de pont az első kerekek vonalában futott a földben egy keresztvas. Csak úgy tudtam beállni, ha az első kerekek ezen álltak. Ha a kerekek mögött futott volna a vas, akkor kiütöttem volna a garázs hátulját az autó orrával (mindig orral előre álltam be), ha meg előtte, akkor a garázsajtót nem tudom becsukni. Így - bár nem túl üdvözítő a gumik szempontjából - kénytelen voltam a vas tetején megállítani az autót és úgy rögzíteni.

Az egyik reggel, mikor mentem az autóért, feltűnt, hogy "V" alakban meghajolva áll a két garázsajtó, egymásnak feszülve. Először nem tudtam mire vélni, aztán észrevettem, hogy az autó nyomja a két ajtót belülről. Egészen egyszerűen a kézifék megfáradt (sebességben nem szerettem hagyni), tehát nem volt kellő mértékben behúzva, így az autó  egyszercsak nagy unalmában az éjszaka valamikor legurult a keresztvasról, szépen neki az ajtónak. Az aztán a zár miatt megtartotta, de itt-ott görbült ez-az, úgyhogy elő kellett szednem a nagykalapácsot, hogy a garázst újra rendesen zárni lehessen.

A másik eset az idei műszakin történt. Az autó megbukott, mert nem volt eléggé erős a kézifék. Éreztem ezt én már korábban is, vagy tizenöt kattanás után fogott rendesen, de mindig adott volt megoldás: sebességben hagytam az autót (az ominózus fenti eset óta amúgy mindig). Ez persze nem volt nyerő külön a kéziféktesztnél. Lilult a vizsgáztató feje a bal egyesben, két kézzel húzta a kéziféket, de nem volt elég. Mehettem újra. Zsoltinál tettem egy látogatást, a lehető legszorosabbra állította (három kattanásnyira). Ezután az autó átment az ismételt műszakin. (Voltak kisebb problémák még, de majd a műszakiről is írok egy komplett novellát.) Zsolti az utánállításnál egyúttal megállapította, hogy lassan a kézifékbetéteket is cserélni kell. Ez még nem történt meg, ráérek vele egyelőre, nem hajt a tatár.

A másik nagy téma az üzemi fék. A Calibráknál elöl-hátul tárcsafék van, és amióta az autó nálam van, ugyanazokat a tárcsákat-betéteket koptattam. A műszakin (és persze a szezonális kerékcseréknél is) mindig megnézettem, hogy állnak a betétek. Fékkel, futóművel, gumival nem játszunk. Ahogy telt-múlt az idő, egyre csökkenő számot kaptam, de minden alkalommal még bőven megnyugtatót.

A hengerfejcsere után nyáron aztán elkezdett az autó némileg furcsán viselkedni. Tolatáskor, főleg kitekert kormányállásban csilingelő hangot adott néha-néha, eléggé zavaró volt. Aztán már nemcsak tolatásnál. Végül már nemcsak kitekert kormányállásban. Egyúttal a nyáron feltűnt, hogy egyre kevésbé tudok megállni autópályán erősebb fékezésnél, hamarabb elkezdett brummogni a fék és rohamosan romlott a fékhatás is. Mindezt annak dacára, hogy amikor csak lehet, igyekszem manuálisan (képzavar) hűteni a féket úgy, hogy nem egyszerre nyomom, mint süket a csengőt, hanem pumpálva fékezek. Annak idején, amikor még a családi Peugeot 205-öst vezettem, nem nagyon volt más mód, mert azzal 120-ról már nem nagyon lehetett megállni, ha az ember ráfeküdt két lábbal a fékre, akkor sem. (Egyszer, még rutintalan koromban majdnem csattantam is emiatt.) Visszatérve: Zsolti és Misi is alánézett egyszer-kétszer az autónak, de egyikük sem látott semmi rendelleneset. Mivel emlékszem, hogy anno a Rover 220D-nél milyen durván csiripolt a fék, mikor elkoptak a betétek, nekem volt egy olyan sejtésem, hogy talán most is ez a helyzet, habár a Calibrában van fékkopásjelző, de az nem jelzett még vissza egyszer sem.

Aztán elkezdett fékezéskor is úgy csikorogni az autó a kerekeknél,  hogy az emberek összerezzenntek a buszmegállókban, ezután megvetően néztek, a mókusok meg közben potyogtak a fákról. Tenni kellett valamit. Nem voltunk biztosak benne, hogy a fékszett cseréjével megszűnik a csiripolás, de legalább a fékem jó lesz. Zsolti becslése szerint a betétek 20%-osak lehettek elöl, úgyhogy pont időszerűnek látszott egy csere. Viszont, ha már ott vagyunk, miért ne lehetne jobb az új szett, mint a gyári? Legyen tárcsacsere is, ki tudja, mikoriak a mostaniak.

Körbekérdeztem a calibrás társadalmat, többen a Brembo Max tárcsa / Ferodo betét párost ajánlották. Mivel a Brembo Max mart tárcsa, gyorsabban eszi a betéteket, de jobb lesz a fékhatás is - valamit valamiért. Betétből egy egyszerűbb Ferodo pakkot rendeltem, kezdetnek jó lesz, nem akartam versenybetéteket egyelőre.

Meg is érkezett a Brembo Max tárcsa villámtempóval:

A Ferodo betét is:

Nagyon szépen látszik a makróképen, hogy néz ki pontosan a bemarás:

Az biztos, hogy a mély bemarásoknak köszönhetően jobban kapaszkodnak majd a betétek a tárcsába, és talán némileg segíthet a hőelvezetésben is. Idővel ki fog derülni.

Természetesen a csere nem ment egyszerűen, miért is ment volna? Az autómnál eddig még soha semmi sem ment egyszerűen. Ezúttal is - naivan - azt hittem, hogy gyorsan megússzuk: kerék le, tárcsa le, betét ki, majd fordítva vissza az egész, és ugyanez a másik keréknél is. Persze nem így történt. Zsolti észrevette, hogy a dugattyú sincs épp a legfényesebb állapotában. Ez szó szerint értendő: igencsak rozsdásak voltak, feltételezések szerint ez is okozhatta a csiripoló hangot olykor-olykor.

Zsolti alapos munkával megtisztogatta mindkettőt, amennyire csak tudta, de megemlítette, hogy nem ártana majd ezeket is cserélni, mert tökéletes úgysem lesz. Arról nem is beszélve, hogy hiányzott mindkét oldalon a dugattyúnál a gumitömítés, ezeket még pótolni kell, mert erre nem számítottunk, így pótalkatrész sem volt kéznél.

Ezeket az időigényes apróságokat leszámítva más különösebb probléma nem történt, még jó... Ugyanis a szerelés erősen az estébe nyúlt így is. A régi fékbetét tényleg igencsak el volt használva, itt egy rettenetes minőségű összehasonlító fotó, mea culpa:

A felső a régi betét, az alsó a 100%-os vadiúj. Nehezen lehetne összetéveszteni a kettőt. Bár a tárcsák nem voltak annyira rossz állapotban, Zsolti szerint még valószínűleg a gyáriak voltak, így azzal kárt biztosan nem okoztunk, ha ezeket is lecseréltük. Elvégre - ebben az esetben - már 17 év és kilométerek százezrei vannak mögötte. Mindenesetre eltettem őket tartalékba.

Az új szett fékhatásáról egyelőre nem tudok kézzelfogható információkat adni, mivel egyelőre bőven a összeszoktató-koptató fázisban vannak. Még néhány száz kilométert kell végigszenvedni így - ésszel -, utána remélem érezhető lesz a különbség a régi szetthez képest. Ami még jó hír, hogy egyelőre a csiripolás is megszűnt. Ha nem tér vissza a közeljövőben, akkor vagy a fékfelújításnak köszönhető a megszűnése, vagy a gumicserének, ugyanis a fékszereléssel egyidőben a nyári-téligumi cserét is megejtettük. Mivel külön felnin is vannak (a nyári gyári alufelnin, a téli gyári acélfelnin), ez is lehet az ok... Ha addig nem, majd tavasszal kiderül.

Margóra, itt a poszt végén egy kérdés, ha már a fékről volt szó: mitől van az, hogy amikor két éve nyáron a szervószíj lerúgta a generátorét (vagy fordítva), akkor a fék (!!!) piros visszajelző lámpája gyulladt ki? A fékkel természetesen nem volt semmi gond, működött a fékszervó is. Fizetek annak egy sört, aki ezt megválaszolja...