Dester Calibrája

Megmondom őszintén, a blog kezdetén kissé már belefásultam folyton a hengerfejes témáról írni, viszont úgy gondoltam, ha már egyszer elkezdtem, illene befejeznem. Ennek lett eredménye ez a négy részes bejegyzéssorozat (első, második, harmadik, negyedik). Egyrészt tudtam, hogy típusbetegségről van szó, így talán segíthet más frusztrált C20XE tulajdonosoknak, másrészt évekig beárnyékolta az önfeledt autózás örömét a tény, hogy olajos a víz. Jobb volt kiírni magamból, no és persze még jobb volt aztán végül tenni ellene.

Azt hittem, hogy a hengerfejes és egyéb problémákat végleg letudtam a múlt nyáron, amikor Misi pontot tett az i-re a komplett hengerfej- és tömítéscserékkel. Sokba került  ez időben és pénzben is, de úgy éreztem, ezeket meg kell lépnem ahhoz, hogy nyugodtan induljak hosszabb útnak a jövőben. (Igaz, az egyik nyáron Romániát (~1500 km) olajos vízzel tettem meg a legnagyobb kánikulában.) Bár sok érezhető problémát nem okozott a víz olajosodása menettulajdonságban és meghibásodási faktorban (csak a csöveket és a termosztátot kellett időnként cserélnem), de azért nagyon zavart, mivel nyilvánvalóan valahol valami probléma volt, és csak idő kérdése, hogy mikor lesz belőle nagyobb baj. Szóval megoldódott a dolog, a víz szépen tisztult, a mindenre kiterjedő javítás után nyugodtan aludtam. Egészen idén tavaszig...

Kezdjük az elején, mint rendesen. Néhányszor kigyulladt 3000-es fordulatszám fölött a check control lámpa, én pedig már évek óta tartok az autóban egy darab drótot és a komplett hibakódtáblázatot, hogy akár az út szélén is meg tudjam állapítani, mennyire súlyos a dolog. (Nomeg egy-két telefonszámot, ha véletlen "kínai" bejegyzésre bukkanok.) Kivillogtattam, hogy a kopogásérzékelő feszültség nem változik. Telefon a szerelőmnek: semmi komoly, kis tétel, kicseréljük, addig nyugodtan közlekedjek vele. Oké.

Eljött az alkalmas pillanat, odaadtam Misinek egy szerdán az autót, hogy cserélje ki a mütyűr alkatrészt. Pénteken ugyanis indultam (volna) Vásárhelyre, addig csak elkészül. El is készült, úgy volt, hogy Misi hozza a munkahelyemhez az autót, pénteken délelőtt meg is csörrent a telefonom. Próbálom valamelyest rekonstruálni a beszélgetést, legalábbis a  masszív 15 perc lényegi részét.

• M: Nincsenek jó híreim. Itt állok valahol a Hungárián egy benzinkúton. Valami kurvára csörömpöl a motorban...
• D: De hogy a fenébe?! Mi történt?
• M: Fogalmam sincs, valami eldurrant a motorban. Vagy a szelepek, vagy a hengerfej, vagy valami más. Figyeld, beindítom egy pillanatra, hallgasd meg.
• [csörömp csörömp]
• D: Az életbe.
• M: Jövök a Hungárián, direkt kicsit megforgatom 3000 fölé, hogy kivillan-e még a check control, egyszercsak elmegy mellettem csörömpölve egy BMW X5. Magamban röhögök rajta, na ez is egy szart vett. De amikor a mögötte lévő új Civic is zakatolt, már gyanús volt, hogy ez a hang innen jön... És tényleg. Lényeg a lényeg, ez az autó innen a saját lábán nem megy sehová, valahogy visszacibálom a műhelybe. Az tuti, hogy ma ezzel nem mész Vásárhelyre, de még két métert sem. Te, egyébként ez az olajnyomásjelző mikor került az autóba?
• D: Nem tudom pontosan, néhány hete. De miért?
• M: Mindig kiakadt meg hülyeséget mutatott?
• D: Igen. Pedig elvileg kompatibilis mérős olajgomba került bele, Lacival nem találtuk meg az okát. Nem lehet többféleképpen bekötni. Akkor lett beszerelve, amikor a digitális műszerfal is bekerült. Viszont mind a digitális műszerfalon lévő mérő, mind az analóg szinkronban hülyeséget mutat. Az az egy jel megy kétfelé, ez egy Kadettból származó olajgomba, de kompatibilisnek kell lennie, és mennie kell a digitális műszerfallal is. Ezért is akartam másik olajgombát szerezni bele, mivel úgy gondoltam, tuti az a rossz.
• M: És mi van akkor, ha netán pontosan mutatja és tényleg van valami gebasz? Minden apró-cseprő probléma miatt rámcsörögsz, de amikor az olajnyomásmutató ingadozik összevissza, akkkor az ilyenek miatt mégis mi a faszért nem hívsz fel? Legalább kérdeztél volna meg...
• D: Eddig elvileg jó volt az olajnyomás. Nem volt vele semmi baj. Meg egyébként is mennyi az esélye, hogy pont a műszerfalcserével egyidőben megy tönkre az olajnyomás is? Korábban ugye egyetlen mérő sem volt az autóban.
• M: Hát nem sok. Na jó. Visszamegyek valahogy egy másik autóért meg emberért, visszahúzom a műhelybe, szétszedem, aztán majd szólok, hogy mi a helyzet.

Mielőtt kérdeznétek: természetesen a kiegészítő műszeregységről, az olajgombáról és a digitális műszerfal beépítéséről is születik majd poszt...

Ennyiben is maradtunk. Innentől kezdve ráért a dolog, ugyanis mi hazamentünk Vásárhelyre (a párom Renault Safrane-jával, még szerencse, hogy volt alternatíva), és utána is ráért gyakorlatilag hetekig az autó. Misinek sem volt még rögtön ideje szétszedni, de azért bosszantotta a dolog, így napokig még próbált fejben sakkozni, hogy vajon mi történhetett. Attól is félt, hogy netán ő szúrt el valamit a múlt nyári felújításnál. Vagy a hengerfej nem lett megsíkolva. Vagy esetleg... Végül nekiveselkedett és szétszedte az autót.

Nem volt nehéz megtalálni a hiba okát. Misi kívülről semmi rendelleneset nem látott a motoron, de amikor lekapta a hengerfejet...

Íme a tömítés. Nem látszik kristálytisztán? Jó, már hallom is a hátsó sorból... Igen, elbénáztam a fotót, mert a kerék nem volt eléggé homogén háttérnek, de kicsit segítek. Négy dugattyú, három "köz" közöttük. Nézzük csak egyesével, nagyítva:

Az első köz teljesen átégett, a második még csak pörkölődött, a harmadik pedig jó úton haladt az átégés felé. No de miért? A tömítés jó minőségű volt, az összeszereléssel sem lehetett gond, a hengerfej meg volt síkolva rendesen, még a hengerfejcsavarokat is lecserélte Misi, nem akartunk ilyesmin spórolni. A hűtőrendszer ki lett takarítva, teljesen új feltöltést kapott. Nem igazán tudnám összeszámolni, mennyit telefonálgatott Misi a következő napokban (és nem csak nekem). Ideges egy időszak volt ez mindkettőnknek. Lelkiismeretesen szép lassan körbejárta a témát, engem is sokat faggatott, hogy mikor mit tapasztaltam, ugyanis bármely apró részlet fontos lehetett. Végül leszűkült a kör, de azért a biztonság kedvéért leellenőriztette az elméletét más szerelő szakikkal. Leírta a telefonban a tüneteket, és kíváncsi volt, ki mit mond. A vélemények egybehangzóak voltak.

Ha jól emlékszem, az első körben mindenki a hengerfejre tippelt. Mármint hogy nem volt megsíkolva. Én tudom, hogy igen, ugyanis én vittem el saját kezűleg egy kifejezetten erre szakosodott céghez. Jó, akkor nem cseréltünk csavarokat. De igen. Akkor a hűtés. Hm... Nem lehet a hűtés, a hűtőrendszer jó. Egyszer aztán eszembe jutott Misi kérdései nyomán, hogy januárban sokat rohangáltam Szegeden rövid távokon, és egyszer csak azt vettem észre, hogy csak úgy ömlik ki a víz a kiegyenlítő tartály tetején. Értitek: felforrt. Télen. Amióta eldurrant a hűtőcső már nem is egyszer, kínosan szoktam figyelni a hűtővíz hőmérsékletét és szintjét is. Nem láttam egyszer sem, hogy forrt volna. Valamint egyszer elkövettem egy olyan hibát, hogy az üzemmeleg motorra kis vizet rátöltöttem az egyik takarítás után, mivel alacsony volt a szintje. Igaz, ezt úgy követtem el, hogy az utolsó 1-2 kilométeren már a lehető legjobban lehűtött (kímélt), majd végül leállított motorral csorogtam be a benzinkúthoz, hogy a menetszélnek köszönhetően a lehető legjobban lehűlhessen.

A fentiekből az egyik esetleges ok már rendesen összeállítható, a másik pedig sejthető. A blogot nem titkoltan "tanító" szándékkal is hoztam létre, hogy a saját ökörségeimet más ne kövesse el, tehát: ne, azaz SOHA ne öntsetek meleg rendszerbe hideg hűtőfolyadékot! Várjatok néhány órát, míg lehűl (célszerű például reggel indulás előtt megtenni), és csak utána! A hideg víz a hengerfej repedését, vetemedését, sérülését vonhatja maga után. Szerencsére itt ez nem következett be, különben igencsak rosszul jártam volna, anyagilag is. Pontosabban nem ezért.

Igazán fejtörést a másik téma okozott. Miért forrt fel a víz? Miért nem mutatta a műszerfalon a mérő? És miért nem kapcsolt be akkor a termosztát? Mindenre válaszolok, menjünk szépen sorban.

A víz azért forrt fel, mert Misi legnagyobb erőfeszítései ellenére sem sikerült a hűtőrendszer maradéktalan kitakarítása. Kipucolt ő mindent, amennyire csak lehetett, nem ő követte el a hibát. Én csesztem el, ugyanis először ő szépen összerakta a rendszert, majd utána nem sokkal mentem Vásárhelyre, ahol Zsolti kicserélte a hűtőcsöveket. Majd még később lett lecserélve a hűtő, mert nem sikerült azonnal beszerezni (végül Székesfehérvárról hoztam egyet). Ez barátok között is néhány száz kilométer a nyár legmelegebb időszakában, és utána még néhány száz vagy ezer a hűtő cseréjééig. Itt a hiba. Sok-sok dzsuva volt még lerakódva a rendszerben (a csövek belső oldalán is, érdemes megnézni a korábbi posztban lévő képeket), a hűtő sem volt még lecserélve, magyarán szólva a hűtőrendszer pont a feladatát nem tudta ellátni. A motor túlmelegedett, talán már az első hazautamon megfőztem a motort, csak nem vettem észre. A hengerfej kicsit (tényleg igen kicsi távolságokról van szó) megvetemedett ettől, ezért hajszálnyit elállt a blokktól egyes pontokon, mivel a hengerfej alja nem maradt sík többé. A tömítés így szintén nem tudta rendesen végezni a dolgát, pici rés maradt alatta vagy fölötte, elkezdett átégni. Fémből van ugyan, de a fém is elfogy egyszer, ha folyamatosan reszkírozzák. Lerakódott az olaj, néha égett, néha nem, hőtágulás ide-oda, hideg-meleg, egy-két padlógáz, tehát szép lassan kikezdte a rendszert. Csak idő kérdése volt. Megjött az első nagy meleg, és ami télen még úgy ahogy tartotta magát, a melegebb időben már nem bírta. Csatt, szevasz.

Egy válasszal még adós vagyok. Miért nem kapcsolt be a termosztát, illetve miért nem láttam, hogy forr a víz. Nos, a termosztát a motor oldalán helyezkedik el. Lehet, hogy ott már pont annyival volt hűvösebb a víz, hogy az egészségtelen keringés miatt a motorban felforrt, nem tudott gyorsan cserélődni (a sár lassabban folyik, mint a víz), a termosztát meg még úgy érezte, bőven jó a hőmérséklet.

Kiderült, hogy az olajnyomással sem volt probléma, ez a hibaforrás is sokáig előtérben volt. Azt még nem derítettük ki, hogy miért mutatnak hülyeséget a belső mérők, de az olajnyomás korrekten kimérve külső mérővel tökéletesen jó volt végig.

Tanulság? Most is van. Ha rendberakjátok a hűtőrendszert, az egészet egyszerre csináljátok. Csövek, kiegyenlítő tartály és egyebek pucolása, hűtőt is, ha ugyan nem cserélitek. Mindent, egyszerre. Jó hír, hogy bár most így jártam, ugyanemiatt nem nagyon szívhatok még egyszer, mivel már jó a hűtés. A hengerfejet újra kellett síkolni. Ezúttal már a határon van, nem lehet már újra síkolni, annyira sokat kellett leszedni belőle. Új tömítés került a blokk és a hengerfej közé (ezt egyébként is mindig el kell végezni), és imádkoztunk, hogy a hengerfejnek ne legyen baja, ezért elvitte Misi nyomáspróbára is. Szerencsére túlélte. Kár lett volna érte, mert nagyon jó állapotú alkatrész volt. A termosztát cseréjét el kellett halasztanunk alkatrészhiány miatt. Misi megvizsgálta, azt mondta, jónak tűnik, de hogy nehogy emiatt szívjunk még egyszer, fixre bekötötte a hűtőventilátort, valamint a lelkemre kötötte, hogy folyamatosan figyeljem a hűtővíz hőmérsékletét. Utána nem sokkal a biztonság kedvéért lecserélte Misi a termosztátot is, egy kicsivel hamarabb kapcsoló, érzékenyebb darabra.

Nos, mi jöhet még? A poszt írása időpontjában (2010. október 2.) már három hónapja áll az autó újra Misinél, de nem emiatt. Még csak nem is hiba miatt...

Talán említenem se kellene, de azért mégis: a kopogásérzékelő természetesen hibátlanul működik a csere után. :)