Jó sokáig vártam a befejezéssel, no de annál csalódottabb lesz mindkét olvasóm, hogy ez most csak egy száraz bejegyzés lesz. Ellenben nem rövid. Sebaj, elbírja a hátam, a törpök élete nem csak játék és mese.

Az autóval az összerakás után megjártam Hódmezővásárhelyt oda és vissza, közben Zsoltival leboltoltattam, hogy a következő hazamenetel alkalmával az összes hűtőfolyadékot szállító gumicsövet kicseréli, addig ő összeszedi a szükséges darabokat. Ez általában 2-3 hetes átfutást jelent, nagyjából ennyi időnként járok haza Vásárhelyre.

Úgy tűnt, az autó jól megy, jól működik. Megelégedve raktam le pihenni a parkolóba, mikor visszaértem Budapestre. Néhány nap múlva mentem vele egy kört és észrevettem, hogy valami azért nincs teljesen rendben. Kissé mintha jobban ingadozott volna az alapjárat. Menni ugyan jól ment; ezt a hazafelé lenyomott, hasát - kis híján szó szerint - földön húzó, kályhacsővel ellátott és amúgy is optikailag agyontuningolt Honda Civic is jól demonstrálta. (Hogy engem miért találnak meg mindig a Civicek...) Mindenesetre nagyon kikapott, én meg nagyon vigyorogtam. :) Ritkán veszem fel a kesztyűt piros lámpánál a motort bömbölve túráztató, tizennyolc éves, éjszaka is napszemüveget hordó hülyegyerekekkel (szériatartozék persze jobb egyen a szőke maca), de ez most akkor nagyon jólesett a lelkemnek, talán ez éreztette velem igazán, hogy nem volt hiábavaló az a rengeteg pénz, amibe a javítás került.

Úgy gondoltam, hogy esetleg egyedi eset volt az ingadozó alapjárat, majd kialussza a kislány. Eltelt néhány nap és a következő alkalommal olyat produkált a drágám, amire addig még nem volt példa. Eleve azzal szórakoztatott, hogy nem is nagyon akart beindulni. (Ez még nem nagy hír, láttam már ilyet.) Nagy nehezen sikerült mégis rábírnom, bepöccent, majd leesett a fordulatszám 500-ra, kis híján le is fulladt. Majd mikor már éppen bevillantak a kontrollámpák, fellőtte a fordulatot az egekbe, 2500 körülre. Majd megint leesett, és az egész kezdődött elölről. Ezt játszotta néhány percig egyre csökkenő amplitúdóval, míg végül hellyel-közel beállt normális szintre. Basszus, ez így rohadtul nem lesz jó.

Kétségbeesve hívtam közben Misit, még a telefont is odatartottam, hogy hallgassa ő is, amennyire csak lehet: most ilyenkor mi van? Sok okosat nem tudott mondani, rá kéne nézni. Oké, de nem ma, majd holnap elviszem, elment a kedvem az egésztől.

Így is történt. Másnap elkotortam az autóhoz és beindítottam. Ugyanúgy történt minden, mint az előző nap, pontosabban a francokat ugyanúgy. Már a kezdeti felpörgetés után is azonnal le is fulladt, mint a huzat. Persze utána pöccre beindult megint, de megint lefulladt. A normális ilyenkor az lenne, hogy beindítás után felpörgeti kicsit a motort, majd szép lassan leesik alapjáratra és ott is marad. Ennek meg kell történnie minden esetben, ugyanis ha az ember még közben gázt ad úgy, hogy nincs meg az alapjárat, akkor a következő alkalommal, amikor leesne a fordulat (és egyébként lefulladna valami oknál fogva), akkor le is fullad azonnal. Nos, ezúttal normális alapjáratról szó sem volt. Nagy nehezen sikerült elérnem, hogy legalább ne fulladjon le, még ha táncol is a fordulatszám összevissza. A problémákat tetézte, hogy valami enyhe szuszogó hangot is hallottam valahonnan a motortérből, tisztán hallhatóan fals levegőt szívott a motor. Elvittem Misihez. Az út maga sem volt egyszerű: furcsa volt, hogy fékezésnél tovább pörög a motor, néha még gázt is adott 2-3 másodpercig a fékezés megkezdése után. Mintha három lábbal kezeltem volna a pedálokat... Szerencsére odaértem különösebb gond nélkül Misihez. Kiderült, hogy az alapjárati motor egy kicsit elhajlott, emiatt jócskán meghajlott a levegőszállító cső, és meghülyítette az elektronikát. Okozhatta akár egy odabújó macska is. Sebaj, Misi pikk-pakk rendberakta, befosásérzet elmúlt, issue #1 solved.

Igen ám, de már ekkor is tisztán hallható volt egy újabb zavaró hang: 2500 és 2600 közötti fordulatszámon valahol valami lemez rezonált elég rondán. Elmentünk egy próbakörre, közben Misi kihajolt az ablakon és a szalagkorlátról visszaverődő hangot figyelte, míg én vezettem. Nem jöttünk rá a hiba forrására. Erre még visszatérek kicsit később, ez a dolog ennyiben maradt még néhány hétig.

Hogy ne legyen annyira egyszerű az élet, egy újabb aprósággal örvendeztetett meg a jószág a következő alkalommal. Az autónak kezdett olyan hangja lenni, mint egy tüsszögő choppernek. Ez most szó szerint értendő, nem viccelek. Eleve mély hangja van a hátsó kipuffogódob miatt, de elkezdett nagyon egyenetlenül járni, szó szerint úgy pöfögött, mint egy chopper. Megint el kellett vinnem Misihez.

Volt nagy tanácstalanság meg pislogás kezdetben, minden jónak tűnt. Végül... Észrevette, hogy az egyik kábel az SFI doboznál véletlen nem volt bekötve, így nem kapott valami létfontosságú cucc testet és meghülyült az elektronika. Misi gyorsan pótolta az elmaradtást és láss csodát: kisimult a motor EKG-je, ez is megoldódott.

Amikor Misi kompletten rendberakta a motort, említette nekem, hogy a gumicsövek erősen cserések (ezért is rendeltettem meg Zsoltival a komplett új garnitúrát). Egy részük kb. 3 éve volt cserélve (miután eldurrant több cső is, ahogy írtam korábban), de ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy az olaj szétrágja a vadiúj gumicsöveket is. Zsolti időközben megrendelte a csöveket, meg is érkeztek, már csak arra vártak, hogy hazamenjek Vásárhelyre és ki legyenek cserélve. A következő adandó alkalommal el is vittem az autót Zsoltihoz. Nos, mint kiderült, az utolsó utáni pillanatban. A baloldali képen tisztán látszik miért, de a többi is hasonlóan nézett ki. A bilincs egyrészt csaknem elvágta már a csöveket, másrészt az a massza, ami látszik a cső falán, lényegében olaj. Kívül. És nem én kentem rá...

Az már csak hab volt a tortán, hogy a hűtőhöz vezető vastag csövek átmérője jó egy centivel volt nagyobb, mint a gyárilag előírt (ezeket nem cserélte 2 éve Zsolti). Ezúttal mindenhová gyári GM csövek kerültek, így ennyivel is beljebb vagyunk.

Említettem Zsoltinak a rezonanciát is (próbáltam reprodukálni is, kisebb sikerrel), mielőtt még átadtam volna az autót, de egyelőre ő sem tudott mit mondani. A csőcsere során szerencsére észrevette, hogy a motor mögötti egyik hátsó lemeznél lemaradt véletlen egy csavar az összeszerelésnél. Egyúttal pótolta ezt is, ezzel a zörgés is megszűnt tovább létezni.

Az autó a hengerfejcsere óta már futott jópár kilométert, és ha nem megy tovább az olaj a vízbe, akkor annak tisztulnia kellett, így joggal tehető fel a kérdés, hogy vajon hogy nézett ki a leengedett víz. Lényegesen jobban, így:

Tisztán látható a különbség az előző posztban látható állapotokhoz képest, ugye? Nyilvánvalóan azért inni még nem innék belőle, de már nagyságrendekkel jobb a helyzet, mint korábban. Miután Zsolti a csöveket kicserélte, a helyzet még tovább javult, mivel a csövek belső falán is rengeteg szutyok volt lerakódva. A víz tisztulása érezhetően leszűrhető volt a motor melegedésén. Amikor még a fenti képen látható vízzel mentem Zsoltihoz az M5-ön, nem nagyon akart üzemi hőfokon maradni a motor. Féltem is tőle, hogy megint bemondta az unalmast a termosztát. Visszafelé úton viszont minden rendben működött: a motor szépen felmelegedett és tartotta is stabilan a hőfokot még autópályatempónál is.

Azóta sok újdonság nem történt a motorral kapcsolatban. Hogy mennyire tartósan oldódott meg az olajosodás, nem tudni még. A vizet még jópárszor le kell cserélni, utána mondhatunk csak végső konklúziót. Az olaj is folyik még a leeresztőszelepnél, így van még teendőnk. A következő leeresztés egy-két hét múlva esedékes. Az eredményekről beszámolok majd, addig is az egyéb - talán érdekesebb - apróságokról fogok írni. :)